A KLARTEXTE projekt keretein belül be szeretnénk mutatni a diákoknak a Me too-mozgalmat és az iskolai bántalmazások hátterét, valamint ezeknek megjelenését és hatását a médiában. Úgy gondoljuk, hogy mindkét téma nagyon fontos, mind az iskolások, mind az idősebb korosztály életében. Reméljük, a cikkeinket és az általunk készített feladatokat iskolai célra is tudják hasznosítani, közelebb hozva a témát a fiatalabb korosztály számára is.

Illustration by Eleni Kalorkoti

De mi is az a #metoo?

A Me Too  2017. októberében indult kampány az Amerikai Egyesült Államokból. A mozgalom azokat az embereket, főként nőket képviseli, akik a szexuális zaklatásukról és támadásukról világméretű vitát indítottak el. 2017. december 6-án a #metoo mozgalmat választotta az amerikai TIME magazin az év emberének. Kiváltója a New York Times október 5-én napvilágot látott cikke volt, melyben először szólaltak meg a nyilvánosság előtt azok a színésznők és alkalmazottak, akik a Miramax produkciós cég tulajdonosának, Harvey Weinsteinnek az áldozatai voltak. A MeToo-kampány elindulására többek között Bill Cosbynak a Fox televízió nőket erőszakoló műsorvezetőjének a lelepleződése, majd a 91 nő szexuális zaklatásával és erőszakcselekményekkel vádolt Weinsteinnek a bíróság elé állítása volt nagy hatással. Weinstein évtizedeken át büntetlenül molesztált szinte minden fiatal nőt, aki a környezetébe került. Munkamegbeszélés ürügyén magához rendelte őket Los Angeles-i szállodai szobájába, ahol meztelenül, fürdőköpenyben várta, és arról győzködte őket, hogy karrierjük érdekében menjenek vele a hálószobájába. Azokat, akik nem engedelmeskedtek vagy panaszt tettek ellene, hatalmas összegekkel lefizette, így áldozatainak egy része félelemből, másik része a vele aláíratott titoktartási nyilatkozat miatt nem mert ellene vallani. A hallgatást végül Ashley Judd színésznő és politikai aktivista, a Frida, a Támadás a Fehér Ház ellen és más filmek sztárja törte meg a New York Times cikkének megjelenése előtt. A #metoo kampány elindulására Harvey Weinstein amerikai filmproducer szexuális zaklatási ügye volt nagy hatással. Magyarországon Marton László főrendező szexuális zaklatási ügye vált közismertté a médián keresztül. A többi azóta már történelem.

De mégis mitől válik egy ügy metoová? Mitől leszünk áldozatok és milyen cselekedetek minősülnek metoonak? Van-e és mi a különbség a bántalmazás, erőszak, zaklatás között?

Az elsődleges kérdés, hogy mi minősül zaklatásnak? A törvényben így jelenik meg:

Btk. 222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Zaklatásnak számít a sértett rendszeres vagy tartós háborgatása. Ez a bírói gyakorlatban annyit jelent, hogy rövid időközönként vagy hosszabb időn keresztül, folyamatosan érnek valakit ilyen sérelmek. Zaklatásnak számít, ha az elkövető telefonon, sms-ben, akár levélben, vagy online felületen háborgatja a sértettet. De zaklatásnak számít a személyes jelenléttel elkövetett, tartós vagy rendszeres “kapcsolatfelvétel” is. Érdemes már ezen is elgondolkodni, hiszen ezek közül van amelyik egyáltalán nem hangzik súlyosnak, pedig valójában az.

A Me Too-mozgalom hatása

Számos felmérés készült a metoo-mozgalommal kapcsolatban, melyek pozitív változásokról adnak tanúbizonyságot. Ilyen például a Coloradoi Egyetem kutatói által készült tanulmány, melyben arra következtetnek, hogy a szexuális erőszak és zaklatás ellen küzdő metoo-mozgalom hatására javult a nők helyzete a munkahelyeken. Kevesebb szexuális zaklatásnak vannak kitéve, mint korábban. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez feltétlen így van. A felmérés során 500 nőt kérdeztek meg. Ez egy világszinten fontos témánál nagyon kevés számú résztvevő. Az is kérdőjeles, hogy aki válaszol a feltett kérdésekre, őszinte-e a témával kapcsolatban. A szexuális erőszak, a verbális és nonverbális, testi gesztusok mindig is tabutémának számított. Sosem tudtam, hogy miért, egyszerűen ez mindig is így volt. Csodálkozom, mikor valaki évekig elhallgatja, hogy mi történt vele. Az áldozatok félnek. És van is mitől. Nem csak a bosszú itt az egyetlen lehetőség a végkifejletre. Sokszor az áldozatokat is megbélyegzi a környezet, akkor is, ha ők tényleg semmiről se tehetnek. Rögtön jön a kérdés, vajon az áldozat is tehetett valamit, ami miatt ez történt vele? Túl kihívóan öltözködött, veszekedett vagy csak rosszkor volt rossz helyen? Ezek azok a kérdések, amiket sosem fogok megérteni. Egy nő, ha nő szeretne lenni, legyen az. Öltözzön úgy, ahogy kedve tartja, járjon el szórakozni, élvezze a mindennapokat. Különböző inzultusok mindig is érni fognak minket, ez biztos. Lehet, hogy utánunk fütyülnek az utcán, vagy túl közel állnak hozzánk a villamoson és meg szeretnének minket érinteni; de úgy gondolom, amíg nem történik tényleges dolog, addig nem beszélünk metooról.

''Szeretnék egy biztonságosabb helyet, valami jobbat, napokat mikor nem néznek utánam és nem hívnak fel magukhoz ismeretlen férfiak.''

De azt is figyelembe kell vennem, hogy ez még önmagában nem Me too. Legalábbis szerintem nem minősül annak. Számos pozitív és negatív hatása van a Me too-mozgalomnak. Fontos, hogy beszéljünk a témáról, hogy tudjuk mi ez, belássuk a hibáinkat, szembenézzünk a tényekkel. De sajnos sokan like gyűjtésre és öt perces hírnévre is használták a metoo hashtaget. Erről se feledkezzünk meg. Különböző csoportokba vagy csak sima bejegyzésként írtak a velük megtörtént ’’borzalmakról’’, amik igazából semennyire sem voltak a valódi bűntettekhez foghatóak. De ha belegondolunk, már az is szomorú, hogy nap mint nap történnek velünk kisebb esetek is, például buszos érintések vagy iskolai zaklatások, amiket nem nagyon lehet kikerülni nőként. Engem személy szerint az utánam fütyürészés és kiabálás zavar a legjobban. Nem is tudom miért, hiszen alapvetően semmi olyan nem történik, ami fizikális lenne, mégis nagyon rosszul esik, mikor ilyen nyíltan nyilvánítja ki a tetszését egy-egy férfi.

A metooról sokan hallottak. Az biztos, hogy nem mindenki, de olyan sok embert elért a téma, hogy már érdemes róla beszélni. Ami jó a Facebook-kampányban, hogy rengeteg embert mozgósít, ennek következményeként az áldozatok érzékelhetik, hogy nincsenek egyedül, így nagyobb az esély, hogy akár sok év hallgatás után is elő merjenek lépni. Ha fájdalmas is, és nehéz vele szembenézni, de végre társadalmi vita indult egy hagyományosan tabunak számító témában. Habár a #metoo (#énis) hashtaghez tartozó eredeti felhívás egyértelműen a kéretlen és erőszakos közeledésekkel kapcsolatos tapasztalatokra épít, nagyon, akár egyénenként is eltérő lehet, hogy egy adott cselekményt ki hogyan ítél meg. Valakinek az utcai utánfütyülés, a kéretlen bók, a barátinak tűnő fenékre csapás is bántalmazásnak tűnhet, másoknak viszont ez teljesen belefér és nem számít zaklatásnak. A nemi erőszakkal foglalkozó szakértők azt állítják, a magyarok hajlamosak arra, hogy csak az egészen durva erőszakokat ismerjék el erőszaknak. Csak a behatolásos, ruhaletépős, lefogós, brutálisan kényszerítő szexuális erőszak eseteket tekintik problémának, a kéretlen fogdosásokat, érintéseket kevésbé. Merthogy – vélekedik a magyarok egy jelentős része – a nő is tehet arról, ha zaklatják vagy megtámadják, hiszen minek ment sötétedés után futni, minek ment fel beszélgetni a haverjához, minek ült hozzá olyan közel, minek ivott annyit a bulin, minek öltözik kihívóan, hát mert biztos csak azt akarja.

Ez nem helyénvaló.

Viszont az igaz, hogy mindenkinek máshol van az a határ, ami meghatározza, hogy mi számít már zaklatásnak és mi nem. Nálam a határok nagyon elhomályosodtak. Ha egy barát közeledik úgy, ahogy nem kéne, kevésbé érdekel, sőt lehet egyáltalán nem veszem magamra. Ami azért ijesztő, mert lehet egyszer majd tényleg egy közeli barátom, ismerősöm vagy akár családtagom is képes lenne olyat tenni velem, ami nem helyénvaló. Viszont nem biztos, hogy ezt úgy fogom kezelni, mintha egy ismeretlen ember tenné velem. Ugyanezt gondolom a státusz különbségekről is. Az ismertebb Me too esetek főleg ilyen körökből jöttek. Sokakat zaklat a felettük lévő, például a főnökük, az igazgató vagy a rendező. A színházakban különösen gyakori a zaklatás. Egy rendező, igazgató kegyeit elnyerni mindenki szeretné, mint színész vagy ott dolgozó. Viszont nem mindegy hogy ez hogyan teljesül. A legtöbb évekkel később derül ki, az áldozatok szégyenlik magukat, van aki senkinek sem mesél a történtekről. Ez a legszomorúbb benne. Sosem tudhatod, hogy kivel mi történt már élete során, mert nem mondta el eddig senkinek. Óriási traumák ezek, amiket egyáltalán nem könnyű feldolgozni. Évekig tartó szenvedés, önmagunkba fojtás, talán pszichológus, ha képesek vagyunk valakinek mesélni a történtekről. De sajnos nem mindenki jut el idáig sem. Van aki annyira magába fojtja, hogy mély depresszióba süllyed és még az is lehet, hogy a halált választja inkább, mintsem hogy éljen.

Itt jön a kérdés, a fő gondolat, ami rávitt arra, hogy megírjam ezt: hol vagyok én? Ki vagyok én ebben a Me too mozgalomban, mint nő? És mint a társadalom tagja? Ha tegyük fel, nem lennék nő, mit tudnék tenni a Me too mozgalomért? És így nőként mit? Jelenleg úgy érzem, nem tudok túl sok pozitív dolgot tenni. Sosem írtam ezelőtt ilyen témában cikket, nem írok blogot erről, nem támogatok nőkért kiálló alapítványokat. Tehetetlennek érzem magam az ügyben. Alapvetően teljesen azon a véleményen vagyok, hogy egy ember, legyen nő vagy férfi, öltözzön úgy, ahogy szeretne, csinálja azt, amihez kedve tartja. Azt viszont elítélem, ha valaki akkor is közeledik a másikhoz, ha azt a másik személy nem szeretné. Nőként meg persze még nehezebben tudunk ellenkezni a testi különbségek miatt. Szerintem ilyen esetekben mindenképp segítséget kell keresnünk, akkor is, ha ezt csak később tudjuk megtenni. A hallgatás a legrosszabb dolog amit tehetünk.

Szeretnék bátor nőket látni.

Erős nőket, akik már nem félnek hangot adni a gondolataiknak. Akaratot, változást. Hogy ne kelljen az áldozatoknak árnyékban élniük. Mert míg árnyékban élnek, a sötétség állandó.

A hozzákapcsolódó Klartexte cikk: https://www.goethe.de/ins/hu/hu/kul/sup/klt/21485847.html

A Coloradoi Egyetem kutatásáról szóló cikk: https://www.sonline.hu/eletstilus/mar-erezheto-a-metoo-mozgalom-pozitiv-hatasa-1698005/

Még több cikk a zaklatásról: https://klartexte-tanitas.blog.hu/2020/05/11/megoldas_az_iskolai_zaklatasra_magyarorszagon

UGRÁS A NYITÓOLDALRA