Klartexte-tanítás

A fake news és a clickbait jelenségének elterjedéséhez az is hozzájárulhatott, hogy média egyre szélesebb és szerteágazóbb lett az évek a során. Ma már szinte mindenki online platformok, újságok segítségével tájékozódik arról, hogy mi történik a nagyvilágban és kishazánkban. Az információszerzés egyre egyszerűbb, gyorsabb és szinte bárhol elérhetővé vált. Ez mind-mind a pozitív hozadéka annak, hogy most már egy smart phone és internet hozzáféréssel bármiről bármit megtudhatunk. Viszont e online világnak vannak árnyoldalai is. Honnan tudhatjuk, hogy az információ, amit olvastunk az igaz—e? Vagy éppen hogyan tudunk megbizonyosodni arról, hogy az általunk látogatott híroldalak megbízható, hiteles források? És egyáltalán mindent el lehet hinni, amit a facebook-on olvasunk? A cikkek címei mögött mindig valós tartalom rejlik?

Ezekre, és még sok más ilyen típusú kérdésre ad választ a Klartexte oldalán található cikkek sokasága. Ilyen lehet például Vikár Anna cikke is, ami a Babcsenko-ügyön keresztül is bemutatja az álhíreket, és a szakmai határok elmosódásáról is ír. Nádori Péter pedig arról ír, hogy mit kezdhet a jog az álhírekkel, a fake news-ok terjesztéséért milyen számonkérés vár az újságírókra. Szintén az álhírek világában ad további okosítást számunkra Bátorfy Attila, aki arról is beszél, hogy még az újságíróknak is nehéz kibogozni, hogy mi igaz és mi nem. A Clikcbaitről Munk Veronika számolt be, egy nagyon jó, szellemes cikkel amiből mindent megtudhatunk a a jó és a rossz címadásokról is. Monika Helak az álhíreket történeti szempontól közelíti meg, és rávilágít arra, hogy már Octavianus idejében is léteztek. Csalétek és kíváncsiság címen pedig  Mitosz Wiatrowski beszámolóját olvashatjuk szintén a clikcbaitről.

 E bejegyzésben 16 és 18 év közötti diákok által kitöltött kérdőívünk eredményét foglaltuk össze, mely egy átfogó képet ad arról, hogy ők mennyire tájékozódnak tudatosan, mennyit tudnak a megtévesztésekről, álhírektől. Ezzel megpróbálunk segíteni a média tanároknak is, hogy tisztában lehessenek azzal, hogy a diákjaik hogyan léteznek az online térben, honnan szerzik az információkat, és azokkal mit kezdenek, elhisznek mindent, vagy sem. Fontosnak tartjuk, hogy a mozgókép-és médiaismeret órákon ezekről a témákról is beszélgessenek a tanárok a diákokkal, és segítsenek nekik eligazodni a social media-ban, és a hírportálok között. Ezért,  egy óravázlatot is készítettünk, amely talán további segítséget adhat a média tanárok számára.  

A kérdőív kiértékelése

Az olvasási szokások és a tájékozottság viszonya

Szerintünk a médiában, a hírek közötti jó tájékozottság nagy mértékben összefügg azzal, hogy a diákok milyen gyakran olvasnak híreket. Hiszen ha valaki csak a facebookot görgeti végig például, és valós híroldalakra sosem keres rá, akkor nem is ismerheti azokat a felületeket, ahonnan a valós információk származhatnak. Emellett nem szerez gyakorlatot abban, hogy magabiztosan meg tudja különböztetni a fake newst az igazi, megbízható hírektől.

A válaszadók 33,3%-a válaszolta azt, hogy csak néha olvas híreket. A többiek vagy minden nap, vagy heti rendszerességgel tájékozódnak arról, hogy mi folyik a világban, az országban.

Honnan tájékozódnak a mai fiatalok, ismernek-e hiteles, vagy éppen nem megbízató hírforrásokat

A diákok nagy része hiteles, megbízható hírforrásokat, oldalakat jelölt meg, ahonnan tájékozódni szoktak. A legtöbben az indexet, majd a hvg-t, és végül az origot írták. De páran internacionális oldalakat is megneveztek, mint például BBC, CNN. Az instagram  Facebook, és a Twitter sem maradt ki a felsorolásból. Vikár Anna cikkéből derült ki, hogy a Twitteren 70%-al több álhírt osztanak meg, mint valóst. Tehát az egészet nézve megtudhatjuk, hogy a diákok többsége tudja, hogy milyen oldalakra keressen rá, hogyha valós információkhoz szeretne jutni, de még mindig van, akinél lehet, hogy a social mediában olvasottak az elsődleges hírforrások. És ez a social mediás irány nem feltétlenül jó, mint azt a Klartextes szövegben is olvashattuk.

A válaszadók  meg tudtak nevezni olyan oldalakat, amikről tudják, hogy biztosan hiteles információkkal szolgálnak. Páran csak nemzetközi oldalakat említettek. Ennél a kérdésnél a hvg vezetett, majd a többi hírportál, index, origo stb. egyenlően oszlott el. Ez is arra enged következtetni, hogy a diákok tudják, hogy melyik oldalakban bízhatnak meg. 

Miközben nagyon jó, megbízható hírforrásokat felsoroltak a diákok, addig olyan oldalakat nem tudtak felsorolni, amikről biztosan tudnák, hogy fake newsokat terjesztenek. Blikk, Kiskegyed, 444, és gyakori kérdések. hu azért megjelent, de a legtöbben azt válaszolták, hogy nem ismernek ilyen oldalakat. Ebből levonható lenne, hogy akkor nem is olvasnak ilyen oldalakról híreket?

A diákok és a clickbait jelenség értelmezése

A kérdőívet kitöltők kivétel nélkül tudtak arra a kérdésre válaszolni, hogy mi a clickbait. Tehát tisztában vannak ezzel a jelenséggel, és tudják, hogy az ilyen címekkel rendelkező cikkek nem feltétlenül adnak valós tartalmat, vagy értékeset. Különböző megfogalmazású válaszok érkeztek, de mindegyik a clikcbait egyik jellemzője volt, és a Klartexteben szereplő Munk Veronika által cikkben olvasott clickbait meghatározások is visszaköszöntek.

Arra a kérdésre, hogy miért lehetnek ellenállhatatlanok a clikcbait címek, szinte kivétel nélkül azt válaszolták, hogy érzelmekre hatnak, kíváncsivá tesznek, szenzációt ígérnek. Ez teljes méretékben egyezik azzal, amit szintén Munk Veronika cikkében olvashatunk. De volt olyan is, egyetlen egy válasz, hogy cáfolt, és azt mondta, hogy nem ellenállhatatlanok.
Kérdőjeles cikkcímek mögött lehet valós tartalom?

Erre a kérdésre 75% talán, 25% igen válasz érkezett. A Klartextében olvasott egyik cikkben, szintén Munk Veronika írásában, világosan kiderül, hogy nem. E válaszuk válaszuk bizonyíthatja azt, hogy nem teljesen tudnak mindent a clickbaitek világáról.
 Fontos, hogy Munk Veronika cikkében, nemcsak azt mondja el, hogy milyen a nem jó cikk cím, hanem azt is, hogy hogyan kell jó címet írni. ezt a kérdést feltettük a diákoknak is.Rövid, lényegretörő, figyelemfelkeltő, valóság alapú, hiteles. Ezek a válaszok érkeztek a feltett kérdésünkre. Munk Veronika által írt Klartextes cikkben is leginkább ezeket emeli ki.

Gyakorlatban teszteltük, hogy el tudják e ismerni a fake news oldalakt. ezeket a kérdéseket tettük fel:

• Ezen az oldalon mi az, ami árulkodhat arról, hogy nem megbízható?
  A választ kevesen találták el. Ami az lett volna, hogy nem  .hu-ra végződik. Helyette nagyon sokan arra tippeltek, hogy figyelemfelkeltő címei vannak, ami bár ebben az esetben nem a megfejtés volt, mégis lehetne releváns.

• Mi a gyanús ezen az oldalon?
  Majdnem a fele, 41,7% a jó választ választotta ki, azt, hogy nem derül ki, hogy kik írják. 50%a pedig arra tippelt, hogy nem derül ki, hogy kik írják. A maradék pedig, a .com-ra tippelt, ami semmiképp sem a jó megfejtés.

• Ha egy oldal rögtön azt kéri tőled, hogy lájkoljad Facebook-on, akkor az gyanúra adhat okot?
  A válaszadók 66,7%-a azt mondta, hogy igen. 25%-a, hogy talán, míg a 8,3%-a, hogy nem.
  
• Mi lehet az, ezen az oldalon, ami miatt gyanakodnál, hogy álhír?
  Mindenki a jó válaszra ment, hogy szenzációt ígér.
  
  

Tehát ezekből ítélve, a diákok többsége azért alap szinten tudja, hogy mi az, ami gyanúra adhat okot egy oldalnál, hogy nem megbízható, de azért teljesen magabiztosan nem tudják egy platform láttán megmondani, hogy melyik lehet a valós híroldal és melyik nem. Az összes árulkodó jegyet nem feltétlenül ismerik.

A diákok és a hírolvasói szokásaik

A válaszadók nagy százaléka nem oszt meg hírt. Ha mégis, akkor csak akkor, ha megbizonyosodik róla, hogy valós.
A diákok közül kivétel nélkül senki nem olvas nyomtatott sajtót. Legtöbben online tájékozódnak, TV és a rádió is többször megjelenik válaszaikban, illetve kis százalékban, de a videókat, youtubeot is említik.

Az álhírek és annak terjesztésének következményei

A diákok nagy része tisztában van vele, hogy a fake news terjesztése jogsértő. 50%-a választotta azt, hogy kisebb büntetések érhetik az embereket, míg 33,3%-a pedig azt, hogy szabadságvesztésre is ítélhetik őket. 16,7%-a pedig azt gondolja, hogy nem érhetik őket büntetések. Nádori Péter által írt cikkből kiderül viszont, hogy komolyan veszik az újságírók által írt híreket, hogy azok valósak e vagy sem, és az újságírók komoly büntetéseket is kaphatnak.

Összegzés

Összefoglalva a kérdőívünk eredményeit, abban biztosak lehetünk, hogy a mai középiskolás diákok nem vesznek el a médiában, és a hírek tengerében. Többségük okosan, és magabiztosan válogat az online platformok kínálatai között. Viszont ez nem ad arra okot, hogy  a média órákon ne beszéljenek a fake news és clickbait témákról velük. Hiszen azért látható volt, hogy ha élesben teszteltük, hogy meg tudják e mondani, mi az ami gyanúra adhat okot, akkor nem mindenki tudott a kérdésekre jól válaszolni. Emellett fontosnak tartjuk, hogy legyen egy alapvető kompetenciája a diákoknak a média ezen szegmensében is. 

A teljes kérdőívet itt lehet megnézni. 

Készítették: Bakó Bettina és Dervalics Domonkos. Nyitókép: Unsplash. Képek: atlatszo.hu