Klartexte-tanítás

Kép: Szalai Anna

Játékötletünk a varsói, a prágai és a budapesti Goethe Intézet közös Klartexte programjához köthető. Céljuk, hogy több nyelven segítsék az embereket tudatos médiafogyasztási szokásokhoz, a magyar nyelvű cikkek három fontos témát járnak körül: a keretezést, a populizmust és az álhírek természetét. Szilágyi Anna Miért gondolunk az elefántra? Orbán Katalin Büszkeség, Méltóság, Pride. Keretezés szavakkal és kordonokkal, Bátorfy Attila Akár igaz is lehetne és Kiss Eszter Kisebbségek és szóhasználat a médiában c. cikkeit tanulmányozva jutottunk arra a következtetésre, hogy megpróbálunk megalkotni egy olyan játékot, amely segítségül szolgálhat gimnáziumi tanórák keretein belül rávezetni a diákokat az öntudatos és magabiztos médiafogyasztásra.  

Egy-egy esemény keretezése nagyban változtathat az eseményről alkotott képünkön. A jelzők, amelyek terelik, terelni akarják a véleményünket azért ilyen hatásosak, mert bizonyos jelzőkhöz egészen konkrét információkat, információhalmazokat társítunk. Ezek más, már korábban történt események hatására válnak valamilyen konkrét állásponttá, és amikor új események kapcsán újra hasonló jelzőkkel, fogalmakkal találkozunk, a prekoncepcióinkat átvetíthetjük az újabb eseményre.

A megtöbbszöröződött jelentések következtében azonban nagyon ingatag talajra keveredünk, hiszen a fake news korában elhalványulni látszik az igazság és a hazugság közötti határ. A nagyobb nyilvánossággal rendelkező hivatásos (megélhetési) újságírók és médiaszakemberek kattintásvadász tartalmakkal zúdítják tele a különféle platformokat, és szándékuktól függően állítják a dolgok igazát, vagy azok ellentétét. A kulcskérdés az adott téma kontextusbeli elhelyezésén alapszik: hogy is mondhatjuk valamire, hogy nem igaz, amikor körítésében abszolút helytállóan tud érvényesülni. Előzetes ismeretei alapján tisztában lehet az ember a tényállítás hamis mivoltával, de az is előfordulhat, hogy saját érvei miatt azonosulni fog a reprezentált állásponttal, és egy idő után hitelessé formálódik a szemében. Nem segít helyzetünkön a virtuális térbe lépő, nagy rajongótáborral, sőt már különböző műfaji ágazatokkal is rendelkező irónia sem, hiszen esszenciális ellentmondásossága nagyüzemi szinten termeli a téves dekódolásokat.

Úgy gondoljuk, hogy a XXI. században már más módon kellene a minket körülvevő dolgokról beszélnünk, mert azzal hogy definiálunk valamit, azzal önkényesen skatulyába helyezzük, és nem engedünk meg - vagy legalábbis figyelmen kívül hagyunk, - más szemszögből eredő értelmezéseket. Arról nem is beszélve, hogy a médiában gyakran visszaélhetnek ezzel úgy, hogy definiálnak dolgokat, majd ezt a definíciót természetesen a lehető legnagyobb spektrumon megosztják a nyilvánossággal, aminek köszönhetően a végére ténylegesen "kőbe vésődik". Az emberiség lételeme nem más, mint hogy adatok alapján új adatokat generáljon. Ha belegondolunk, a demokrácia egyik alappilléreként szolgáló jogrendszer sem más, mint egy sokszorosan árnyalt, szerteágazó adatbázis. Egy esetlegesen fellépő bűnügy esetében a bíróság az üggyel kapcsolatos lehető legtöbb információ bekebelezése után összeveti az esetet a jogi meghatározásokkal, majd az egyezések és differenciák mentén meghozza az ítéletet, ami ugyan egy teljesen más környezetben, de szintén rögzítésre kerül. Számos esetben azonban a bíróság nem rendelkezik elegendő valós (!) információval az esettel kapcsolatban, amiből fakadóan az ítélet igazságtalan végkimenetelbe torkollhat. Na, de mégis miféle eszközzel lehetne elérni, hogy mindig az igazság érvényesülhessen? Nem rendelkezünk egy olyan segítőkész, mindent tudó lénnyel, aki az esszenciálisan objektív igazságot tartalmazó jegyzőkönyvét percről perce, vagy akár csak napról napra megosztaná velünk. Ismereteinket reprezentatív formában kell összegyűjtenünk, egy bírósági tárgyalás esetében például a tanúk beszámolója is halaszthatatlanul fontos a kimenetel szempontjából. A technológia fejlődésének köszönhetően, például egy biztonsági kamera segítségével tanú nélkül is objektív képet kaphatunk a történésekről. Hamar szembesülnünk kellett azonban azzal a ténnyel, hogy a technológiai eszközöket alkalmazó megfigyelés is komoly veszélyekkel járhat. A hidegrázóan orwelli disztópia, miszerint az állampolgárokat folyamatos megfigyelés alatt tartják, a valós jelenben is megtörténik a Kínai Népköztársaságban. 2018-ra a kínai kormány közel 200 millió kamerából álló rendszert épített ki, melyek segítségével kameránként hét állampolgár szünet nélküli megfigyelését tudták elérni. 2020-ra azt tervezik, hogy a telepített kamerákat arcfelismerő funkcióval is ellátják, amivel még pontosabban végezhetik az ellenőrzést. Tovább erősít helyzet drasztikusságán a kamerarendszerre és az egyéb megfigyelési struktúrákra alapozott kreditrendszer kiépítése, ami valójában a polgárok megörökített cselekvéseinek, a szintén rögzítésre kerülő következményeinek egy szisztematikus rendszere. 

Lássuk be, amíg a rosszindulat és a hatalomvágy jelen van a civilizációinkban, a teljes megfigyelés egyáltalán nem a demokrácia oldalán áll, sőt ki mernénk mondani, hogy kézen fogva sétál a diktatúrával.

A játék 

Témánk gyanánt a 2019-es budapesti tüntetéssorozat egyik legemlékezetesebb eseményét, az MTVA székház előtti tüntetést választottuk, ahol bizonyos ellenzéki politikusok, majd a tömeg is követelni kezdte, hogy a korábban megfogalmazott 5 pontból álló követeléseiket beolvassák a köztévében (“rabszolgatörvény azonnali visszavonása, kevesebb rendőri túlóra, független bíróságok, Európai Ügyészség, független közmédia”). A tömegből 11 ellenzéki politikus, az igazolványa felmutatása után, bejutott az épületbe, azonban rövidesen a köztévé biztonsági szolgálatának vezetője nem engedte őket a stúdiókhoz, és tévés vezetőkkel sem sikerült beszélniük. Az eset ezután jogi útra terelődött, az MTVA vezetője beperelte a 11 ellenzéki politikust, arra hivatkozva, hogy jogtalanul tartózkodtak az épületben. Később a pert az ellenzék nyerte, az MTVA-val szemben. Az esettel kapcsolatos megjelent cikkek címeinek egy részét kigyűjtöttük, és ezeket bizonyos szempontok alapján kategóriákba kellett besorolni. Ezek a szempontok a következők: foglal-e álláspontot a cím, ha igen, az ellenzék, vagy az MTVA pártjára áll? milyen jelzőkre alapozva értékelte a csoport így vagy úgy a címeket? mit sejtetnek ezek a jelzők?. A csillaggal jelölt címek a per állásával kapcsolatosak, itt arra szerettünk volna rávilágítani, hogy egy ilyen megosztó szituációban, különböző hírportálok hogyan kezelik a két oldal érdekeit, mennyire számolnak, vagy nem számolnak be a “másik oldalnak” kedvező eseményekről.

A játék kinyomtatható tartozékai és forrásai az alábbi linken érhetőek el:

https://drive.google.com/drive/u/0/folders/1bvldToljD3jcqIklLxPRJHVoGQ7eEDP3

Útmutató a játékhoz 

1. játék

- Elemek: 3 db "nagykártya"; 1 db "jelzők!" feliratú kártya; 24 db "kiskártya"

- Teendő a "kiskártyákkal": A cikkek címeihez hozzá kell rendelni megjelenésük forrásait (lásd: drive link). (Javasoljuk, hogy ceruzával a kártyák hátoldalán tüntesse fel, hogy melyik felületen jelentek meg  a diákoknak csak a feladatok végén kellene értesülniük a cikkek címeinek forrásairól).

 A játék menete 

• A 3db "nagykártyát" kitesszük egymás mellé. Föléjük helyezzük a "jelzők!" feliratú kártyát, hogy a diákok ne feledkezzenek meg fontosságukról.
• Szétosztjuk a diákok (vagy csoportjaik) között a 24 db kiskártyát, és megkérjük őket, hogy döntsék el , foglal-e valamelyik "fél" mellett álláspontot a rajta található cikk címe. Döntésük alapján helyezzék el a megfelelő "nagykártya" alatt.
• Ha az összes "kiskártya" lerakásra került, közösen beszéljék meg a végeredményt, és magyarázzák meg minden kártya esetében, hogy miért épp oda helyezték. 
• Ezt követően fordítsák meg a "kiskártyákat" és vizsgálják meg, hogy melyik portál melyik "fél" mellett foglal állást.

2. játék

- Elemek: 2 db "nagykártya" ( MTVA, Ellenzéki képviselők); 13 db csillaggal jelölt "kiskártya"

 A játék menete

• Tegyük ki a két nagykártyát és osszuk szét a diákok (vagy csoportjaik) között a 13 db, csillaggal jelölt "kiskártyát". A tanulók feladata eldönteni, hogy jogi szempontból melyik "felet" tünteti fel előnyösebb helyzetben a cím (Ki áll épp nyerésre a per kapcsán?). 
• Ha az összes "kiskártya" lerakásra került, közösen beszéljék meg a végeredményt, és magyarázzák meg minden kártya esetében, hogy miért épp oda helyezték. 
• Ezt követően fordítsák meg a "kiskártyákat" és vizsgálják meg, hogy melyik portál számol be a számára kedvezőtlen helyzetről, és van-e olyan hírforrás, amely csak a számára kedvező perállásról tudósít. 

Ha politikai témája miatt ezt a konkrét játékot nem találják szerencsésnek gimnáziumi keretek között felhasználni,  hasonló logikára felépítve, további megosztó eseteket is fel lehet dolgozni pl.: a globális felmelegedéssel kapcsolatos vita az emberi hatás mértékéről a természetes felmelegedéssel szemben. Esetleg egy olyan játékot is el tudunk képzelni, amelyben egy sokjelentésű szót, vagy fogalomhalmazt adunk (pl.: zöld, környezetvédő, klímaharcos, környezet kímélő, környezet barát, öko, környezettudatos), itt a feladat az lenne, hogy a diákok az adott fogalmat, vagy fogalomhalmazt felhasználva történetet, vagy állításokat írjanak, majd ezeket összevessék és a jelentések árnyalatait megvizsgálják.

 Készítette Galambos Hannah és Szalai Anna